Bekölce eredetileg a hevesi várbirtokhoz tartozott, de határának negyedrésze belenyúlt Borsod vármegyébe. 1492-ben az egész falut Borsodhoz, 1546-ban pedig Heveshez csatolták az 1550-es török adóösszeírásban nem szerepelt. Ezután a borsodi egynegyed rész kivételével 200 éven keresztül Heves megyéhez, majd 1786-tól ismét Borsod megyéhez tartozott, végül 1807-ben az akkori törvény az egész falut Heves megyéhez csatolta.
Állítólag a Bél nemzetségből származó II. Mikó telepítette a falut 1381-ben. Az e nemzetségből származó Bekölczey család birtoka volt, melynek kihaltával 1484-ben Mátyás király a Czobor és a Farmosi családoknak adományozta. 1792-ben Bekewiche névalakban említették.
1549-ben köznemesek bírták, 1621-ben a Berenthe, Bodi, Bolya, 2 Csohaj, 2 Holló, 3 Horsó, 2 Possek vezetéknevű jobbágyok fizették a gabonadézsmát; 1629-ben a török és magyar földesuraknak egyaránt adóztak. 1625-ben Bellényi János volt a birtokos, aki három bekölcei kúriát és három jobbágytelket rokonának, Abafi Miklósnak adott át.
1670 körül a Lóczy, majd a Heflányi család is birtokos lett a faluban. Az Eger visszavételét követő évben, 1688-ban a dézsmalajstrom teljesen elpusztult falunak jelezte. A régió lakói 1692-ig visszaköltöztek, ekkor viszont a császári katonaság eltartására kiszabott adóterhek arra kényszerítették a lakosság jelentős részét. hogy ingó és ingatlan vagyontárgyaikat elhagyva az erdőkbe meneküljenek. 1696-ban 5 telkesgazda és 3 zsellér alkotta a falu népét.
Miután 1722 előtt a Bellényi család fiú ágon kihalt, Bellényi Zsigmond apai ági unokája, Petneházy Zsigmond, nagyapjától örökölt bekölcei és szúcsi birtokrészét Draskóczy Sámuelnek adta el. Ez utóbbi személy királyi adománylevelet szerzett, 1731-ben birtokába került az egész falu. Ettől kezdve a jobbágyság eltörléséig a fenti család volt Bekölce földesura.
Az új földesúr alatt a gazdák 1740-ig 9 forint füstpénzt ellenében az egész határt szabadon használhatták. Ekkor azonban a földesúr felállította majorüzemét, s robotra fogta a jobbágyait. Ettől kezdve 164 mérős majorsági szántóföldet és 20 szekér szénát adó rétet kellett megmunkálniuk. Az 1771. évi úrbérrendezés során a hevesi részt III. osztályúnak, a borsodi részt IV. osztályúnak minősítették. 1828 körül a lakók az Alföldre jártak részes aratásra, miután a sovány föld még a telkes gazdák részére sem termelte meg az évi kenyeret.
A földesúr 1843-ban indította el az úrbéri birtok és a közös legelő elkülönítését célzó bírósági eljárást. A jobbágyoknak minden egész telek után az úriszék 8 hold legelőt ítélt meg. A legelőre jogosult úrbéres házas zsellérek számát 25-ről 17-re csökkentették azzal, hogy a többi 8 csak házatlan zsellér. Így a telkesek, a kivételesek és a házas zsellérek összesen 225 kishold legelőt kaptak, de azt is az erdőben, meg a gyepen adták ki nekik. A földesúr 1858-ban megváltásként még 84 hold erdőt méretett ki részükre. Lakóinak száma 1786-ban 511 fő, 1869-ben 557 fő volt.
Az I. világháborúban 20 bekölcei lakos vesztette életét.
A lakosság száma 1930-ban 932 fő volt, a lakóházak száma 114-et tett ki. Magyar anyanyelvű lakosságának többsége római katolikus, egyházuk a balatoni anyaegyház fiókegyháza, híveinek száma 881. Baptista vallású 41, akik hitközsége a budapesti egyházhoz tartozott. A tanköteles gyermekek tanulása két tantermes, 2 tanerős iskolában, továbbá az általános továbbképzőben történt.
A lakosság közül őstermeléssel foglalkozott 385 fő, bányászatban dolgozott 17, iparban 2, kereskedelemben 9 fő, közszolgálatban 16 személyt foglalkoztattak, Az őstermelők közül 49 önálló mezőgazda, mezőgazdasági cseléd 62 és mezőgazdasági munkás 106 lakos volt.
A község határa 2390 kat. holdat tett ki, mely művelés szerint: szántó 1204 hold, kert 31, rét 133, legelő 365, erdő 596 és terméketlen terület 63 hektár volt. A birtokmegoszlás aránya: az 5-100 holdig terjedő birtokok kb. 1000 holdat foglaltak el, 3 birtok volt 200-1000 holdas, mely összesen 1310 holdat bírt a határból. A búzatermelés volt a legfőbb terményük, a zab, árpa, burgonya számított még jelentősebbnek.
Négy kereskedelmi egység látta el a lakosságot, köztük a Hangya Fogyasztási Szövetkezet. Négy kisiparosa volt a községnek, kik közül kettő egy segédet foglalkoztatott. 1946-ban alakult meg a Földműves Szövetkezet. A község orvosi feladatait a 3,5 km-re eső Egercsehi körorvosa látta el, a gyógyszertár is itt volt található. Egy szülésznő dolgozott a faluban. A községi bíró állt a falu élén.
1956. február 1-jén a község területe 2390 kat. hold volt. A népesség száma 1949. január 1-jén 1208, amelyből csak 26% foglalkozott mezőgazdasággal. Ekkor a 259 lakóházból 239 egylakásos volt; a 286 lakásból 79%-a egy szobából állt. 1955-ben egy kisipari termelőszövetkezet és 8 magán kisiparos volt a községben. 1956 elején a mezőgazdasági terület 2291 kat. holdat tett ki, melyből kollektív szektorban 1762, magántulajdonban 529 kat. hold volt. A községbe a villanyt 1946-ban vezették be.
Közigazgatási szerepköre többször változott, volt társközség, székhelyközség és önálló település. 1950. október 22-én önálló tanácsi községgé alakult, majd 1984. január 1-től Eger városkörnyéki községe lett. 1997. január 1-jétől megszűnt a körjegyzőség, a település önállóvá vált.
2008.január 1-től körjegyzőségben működik.
A képviselő-testület 2008. október 10-én feloszlatta magát.
A 2008. december 20-i időközi választáson új képviselők kaptak bizalmat a választópolgároktól.
1300 BUKULCHE
1492 BEKEWLCHE
1552 BEKEOLCZE
1588 BEKEOCZE
1773 BEKŐLCZE
1828 BEKÖLTZE
1873 BEKÖLCE
1903 BEKŐLCZE
1913 BEKÖLCE
